2010. július 22. csütörtök, 18:07
A zöldhályog az egyik legsúlyosabb szembetegség, amely esetén a látóidegrostok lassan, ám megfordíthatatlanul pusztulnak el. Ha a kórt idejében nem ismerik fel, akár vakság is lehet belőle. A glaukóma világviszonylatban a vakságot okozó kórokok között a második helyen álló népbetegség. A glaukóma felismerését igencsak megnehezíti, hogy az érintettek 90 százalékánál panasz- és tünetmenetesen fejlődik ki, ezért a bajt gyakran már csak az előrehaladott látótérkiesés és látásélesség-romláskor veszik észre.
A betegség kialakulásában szerepet játszik a csarnokvíznek hívott folyadék. Ez a tiszta anyag a szem belsejében folyamatosan termelődik és tápanyagokat szállít. A glaukómás betegeknél a szem folyamatosan termeli a csarnokvizet, ami nem tud normális arányban elfolyni és ez a szemnyomás emelkedésével jár. A megnövekedett nyomás viszont a látóideget oly mértékben károsítja, hogy ez a látás elvesztését is okozhatja. Ha a nyomásemelkedés tartós, a folyamat akár vaksághoz is vezethet. Az elpusztult idegrostok nem regenerálódnak, a megkezdett kezeléssel a még meglévő idegrostok állapotát igyekeznek megóvni, ezért a betegség felfedezése és a kezelés megkezdése minél korábban célszerű. A tapasztalatok azt mutatják, hogy sajnos még ma is csak akkor fedezik fel a magasabb szemnyomást, amikor a betegnek az első szemüveget felírják és ilyenkor gyakran már túl késő.
Bárki lehet glaukómás, de a betegség gyakrabban fordul elő:
Kezelés:
A glaukóma kezelésének legfontosabb célja, hogy a szemnyomást arra az értékre csökkentsék, ahol nem okoz látóideg-károsodást vagy a meglévő rosszabbodását megakadályozza. A zöldhályogot leggyakrabban szemcseppekkel kezelik, ez a csarnokvíz elvezetését segítve a szemnyomást hatékonyan csökkenti. A glaukóma kezelésére sok lehetőség van, amelyeket érdemes kihasználni, de mindenképpen a legfontosabb a korai diagnózis és a szemorvosi ellenőrzés.
